Futok a kitűzött cél felé
HU / EN
- Emlékezés Nagy Töhötömre -
»A kalocsai Jezsuita Gimnázium udvarán voltunk 1937. őszén. Egy fiatal jezsuita pap jött le közénk, aki reggel nekünk misézett.
Megszólította az egyik kis srácot:
– Hogy hívnak, Öcsi?
– Hubának – mondta a gyerek.
– Na, akkor majdnem rokonok vagyunk, mert én meg Töhötöm vagyok: Nagy Töhötöm.
Aztán hozzám fordult:
– Hát te ki vagy, nagy-legény?
– Ágoston vagyok – feleltem.
– Ó, Ágoston! Hiszen én nagyon szeretem Szent Ágostont!
– Aztán tudod-e, Öcskös, mit jelent Védőszentednek ez a mondása: „Inquietum est cor nostrum, Domine, donec requiescat in Te!”
– „Nyugtalan a mi szívünk, Uram, amíg meg nem nyugszik Tebenned!”
És most itt nyugszik az örök nyugtalan jó-barát: lehunyt szemmel és kisimult arccal…
Feleségemmel megszorítottuk egymás kezét, és – mint utólag megállapítottuk – ugyanaz a portugál közmondás jutott az eszünkbe: „Isten egyenesen ír görbe vonalakon.”«
(Nagy Töhötömre emlékezik Takáts Ágoston.)
