4/1-4. kötet: Etika

„Az emberiség története folyamán minden gondolkodási rendszer – a tudat-fejlesztésen túlmenően – többletigénnyel lép fel az emberrel szemben: erkölcsi magatartását is befolyásolni kívánja. Vagyis, gondolkodási rendszereink teljességigénye – általában – kétségbevonhatatlan, akár kimondja ezt egy gondolkodási rendszer, akár csak burkoltan tartalmazza.

 Gondolkodási rendszereink teljességigénye magából az emberi természetből fakad. Az ember felépítése – mint a biológiai szubsztrátum, és az azt meghaladó pszichikum közös-része (metszete) – eleve tartalmazza a biológiai paraméterektől a pszichikai paraméterekig mind a két struktúraszintre jellemző állapothatározókat és relációkat. Így a többi között, mint leglényegesebbet, a tudatos reflexiót és öntudatot, a tudati alternatívák keresési és felismerési lehetőségét, s az ezek közötti választást, valamint a törekvést a választások, döntések érvényesítésére.  – Mindezek bizonyos viselkedésmódokon, magatartásformákon keresztül jelennek meg, és érvényesülnek, éppen ezért a gondolkodási rendszerek teljességigénye kiterjed ezekre a magatartásformákra is….

Tekintettel arra, hogy az erkölcs és az erkölcsi jó fogalmának megközelítése és megfogalmazása megismerésünk rendszerelméleti absztrakciós szintjén lehetséges, az erkölcsiség problematikájával foglalkozó tudományág, melyet ETIKA névvel illetünk, ugyancsak a rendszerelméleti absztrakciós szintre tartozik. – Így jutunk el Természetbölcseletünk és Ontológiánk után újabb rendszerelméleti tudományágunkhoz, az Erkölcsbölcselethez, melynek tárgya: a lét- és értékrenden alapuló erkölcsi szemléletmód és magatartás.”