Transzcendencián innen és túl
HU / EN
A természettudományos világkép, mint a transzcendencia vetülete
„Először azt hittem, hogy így kell fogalmaznom: a természettudományok által megismert valóság, a modern természettudományos világkép transzcendens vetületének körvonalait vázolom fel. – De rájöttem, hogy ez tévedés. Ha a pontot akarom vetíteni síkra vagy testre, a vetület mindig csak pont marad. – Vagy a prébiológiai struktúráknak mi a vetülete a bioszférán? – S hogyan tudom leképezni a nooszférára?
Inkább fordítva: a magasabb-rendű struktúra képezhető le az alacsonyabb-rendű struktúrára. Azt már – analógiaként – állíthatjuk, hogy az alacsonyabb-rendű a magasabb-rendűnek vetülete.
Így jutottam az új fogalmazási módhoz: a modern természettudományos világkép a maga struktúraszintjeivel nem más, mint a TRANSZCENDENS VALÓSÁG vetülete, s törvényei pedig az EGYETLEN TÖRVÉNY struktúraszintű megvalósulásai. – Nincs egymásnak ellentmondó, vagy egymástól elválasztható, különálló TERMÉSZETES és TERMÉSZETFÖLÖTTI, csak egy van: a nagy körfolyamat Istentől Istenig, s közben a fejlődés felfelé ívelő nagy hulláma, mely a valóság lehetőségeit különböző struktúraszinteken létező jelenségekké formálja, attól függően, hogy az a szint a létből mennyit képes befogadni.
Természetesen a megismerésnek vannak határai és korlátai. Természettudományos megismeréssel a valóságnak csak egy halmazához férhetünk hozzá. De van a megismerésnek más formája is, mely a transzcendens struktúrák megismeréséhek útja, ez pedig a HIT. – (Sajnos, ez nem mindenki számára járható út, az embert elzárja előle nevelés, környezet, de az ember maga-magát is elzárhatja előle.) – Segítséget nyújthat azonban a természettudományos megismerés a valóság transzcendens halmazának megközelítéséhez.
