Szociális katekizmus - nagykorú keresztények számára
HU / EN
„Szociális katekizmusunk végén szeretném közvetíteni üzenetünket a XXI. század fiataljai számára, úgy ahogyan – majdnem egy évtizede ágyhoz és tolókocsihoz kötött – Feleségem üzent 21 Unokánk számára:
»…
Ne engedjétek, hogy bárkik hallgatásra kényszerítsenek és elvegyék Tőletek az életért való kiáltás jogát! – Aki pedig nem képes kiáltani, mint a meg-nem-született magzat, vagy a testi-szellemi fogyatékos, vagy a mindenéből – még emberi méltóságából is – kisemmizett ember és a már használhatatlanná vált öreg, azok helyett kiáltsatok Ti! – Kiáltsatok az igazságért még akkor is, ha félelmetek vagy saját érdeketek visszatartana benneteket! – De ez soha ne legyen a gyűlölet szava, hanem a megbocsátásé és a megtisztító bánaté…
Azt kérdezitek: ki itt a bűnös? – Mindenki bűnös, aki tagadja, hogy van jó és van rossz; aki tagadja, hogy van érték, amely önmagában jó, amelyért érdemes áldozatot hozni, amelyért érdemes a haszonról és az elismerésről is lemondani, amelyért érdemes élni.
–
Mit üzenek Nektek és a következő Nemzedékeknek? – Azt, hogy minden szép és jó, és mindenért érdemes élni, amit és ahogyan a Teremtő elgondolta és megalkotta. – Azt, hogy mindenkiért érdemes élni, áldozatot hozni és akár szenvedni is, akiért Megváltónk közénk jött, tanított és szenvedett, meghalt és feltámadt. – Azt, hogy most is lehet és kell itt élni minden jóért, igazért és szépért, mert mindenkor ad hozzá erőt a Megszentelő.
–
Kérlek Benneteket, éljetek úgy Mindnyájan, hogy valóban megvalósulhasson minden, ami megvalósulásra vár és megvalósulásra érdemes!«
Magam részéről csak egy fél mondatot fűzök hozzá, amely egy nemrég meghalt jó-barátom mondása volt: «Jónak lenni… jó…»”
