Édesapánk, dr. Takáts Ágoston 1921. október 14-én született Ókéren (a mai Szerbia területén). Édesapja Takáts Sándor, kántortanító volt, édesanyja Krespay Matild. Szülei hat gyermeke közül harmadikként született. A Trianoni diktátum következtében családjukat 1922-ben kitelepítették, hetekig egy vagonban hányódtak, majd Jászapátiban telepedtek le, ahol édesapja tanító, később iskolaigazgató lett. Iskoláit Jászapátiban és a Kalocsai Gimnáziumban végezte, majd érettségi után – bátyját követve – belépett a jezsuita rendbe, ahol novíciusként Pécsett és Kassán folytatott tanulmányokat. 5 évvel később – betegségei és megromlott egészségi állapota miatt – a rendből kilépett, de a rend vezetőivel és tagjaival – a rend magyarországi szétszórattatását követően is – intenzív kapcsolatot tartott. Katonaként megjárta a II. Világháború poklát, majd a Szegedi Egyetem Matematikai-, Természettudományi és Bölcsészeti karán szerzett diplomát és bölcsészetből doktorátust. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Muzsik Máriával, későbbi feleségével, 1947-ben házasodtak össze. 

Édesanyánk 1922. december 3-án született Budapesten. Édesapja dr. Muzsik István ügyvéd volt, édesanyja Tóbiás Erzsébet. A család Albertirsán lakott, alsóbb iskoláit ott végezte, majd a Szegedi Egyetem Tanárképző szakán középiskola matematika-fizika tanári diplomát szerzett.

1947-től a KALOT-alapító P. Kerkai Jenő közvetlen munkatársaként dolgoztak a Centrum Sociale és a Falu-Manréza mozgalomban. 1948-ban született meg első gyermekük. Édesapánkat még abban az évben, egyházi kapcsolatai miatt 2 évre bebörtönözték, majd – bírósági ítélet nélkül – 3 évet töltött a Recski Kényszermunkatáborban. Közben édesanyánk miliaris tbc-t kapott, és életét csak az akkoriban felfedezett streptomycin mentette meg. Gyógyulása után Pécsre költözött és a Leöwey Klára gimnáziumban helyezkedett el.

Szüleink 5 éven keresztül semmit sem tudtak egymásról. Édesapánk 1953-ban szabadult, hosszas keresés után találta meg édesanyánkat, majd Pécsett egy építőipari vállalatnál előbb segédmunkásként, majd könyvelőként dolgozott. A család - közben megözvegyült anyai nagyanyánkkal együtt, aki 1972-ben bekövetkezett haláláig velünk élt - albérletben, egy szuterénban lakott, majd negyedik gyermekük megszületése után az újonnan épült Uránvárosban kaptunk lakást. Vallásos közegben nőttünk fel, a helyi papság több tagján kívül rendszeresen látogatott minket - amikor éppen szabadlábon volt - jezsuita nagybátyánk, és gyakran találkoztunk édesapánk legjobb barátjával Kerkai Jenő atyával, aki ezekben az években a Püspökszentlászlói Szociális Otthonban volt segédkertész. A család 1968-ban Tatabányára költözött, részben azért, mert édesapánk jobb állást kapott (a Komárom Megyei Építőipari Vállalat programozási csoportjának vezetője lett), részben azért, hogy a közben a Pannonhalmai Papi Otthonba helyezett Kerkai atyával szüleim rendszeresen tudjanak találkozni. Budapest közelsége lehetőséget biztosított arra, hogy szüleim aktivizálják személyes kapcsolataikat, különösen szoros szálak kötötték őket az időközben hazatelepült Nagy Töhötömhöz és családjához. 

Édesapánk A 70-es évektől foglalkozott intenzíven filozófiai-bölcsészeti kérdésekkel. Célja egy komplex, matematikai-rendszerelméleti alapon álló világkép kidolgozása volt, amely nemcsak ötvözi a XX. sz. nagy tudományos felfedezéseit, de ezen túlmenően egy lehetséges választ ad az embert foglalkoztató örök kérdésekre is. Ez a Teilhard de Chardin filozófiájának nyomdokain haladó, de azt messze meghaladó világkép azon a feltételezésen alapul, hogy az anyagi világnak ember által megismerhető törvényei extrapolálhatóak, és segítségükkel az anyagi és a transzcendes világot egységben tudjuk szemlélni. Ezek a gondolatok túlságosan újszerűek voltak, terminológiájukban is jelentősen eltérek a megszokotttól, és megértésükhöz egyszerre volt szükség elmélyült természettudományos és vallásfilozófiai ismeretekre, így nem csoda, hogy munkái iránt nem mutatkozott fogadókészség sem a marxista-filozófusi, sem az egyházi berkekben. Édesapánk mindent megtett azért, hogy munkái ismertek legyenek, rendszeres kapcsolatban volt nemcsak a magyar egyház elsimert gondolkodóival, hanem a tudományos élet néhány kiválóságával is. 1975-ben Rómában és Ausztriában is "házalt" műveivel, de dicsérő szavaknál, elvi támogatásnál többre nem jutott, így munkái nyomtatásban nem jelentek meg. 2002-ben karácsonyra egy használt laptopot kapott tőlünk ajándékba, az ezt követő hat évben az addig kéziratban, vagy gépelt lapok formájában levő munkáit átdolgozta és digitalizálta. Mi ezeket az általa digitalizált munkákat adjuk közre, de ezek a művek némileg szerkesztett és korrektúrázott formában az Országos Széchenyi Könyvtár elektronikus felületén is elérhetőek.

Édesanyánk az 5 gyermek nevelésén kívül nyugdíjba vonulásáig középiskolai matematika-fizika tanárként dolgozott, és nyugdíjas éveiben is sok gyermeket korrepetált. Egész életében kiegyensúlyozott, szeretetteljes hátteret biztosított édesapánknak, és értő-, érdeklődő-, segítő-, támogató figyelemmel kísérte munkáját. Súlyos, progrediáló csontritkulásban szenvedett, és 1996-ban bekövetkezett combnyaktörését követően élete végéig tolószékbe kényszerült. Betegségét, ágyhoz-székhez való kötöttségét és a folyamatos fájdalmat csendesen és derűsen viselte, életével tanúsítva azt, hogy a lélek - Isten segítségével - le tudja győzni a test nyomorúságát. A keresztény családi élettel, párkapcsolattal, gyermekneveléssel, betegséggel, öregkorral foglalkozó elmélkedései-novellái, Tűnődések címszóval jelentek meg 1996-2005 között, kis füzetek formájában a Katolikus Asszonyok és Leányok Szövetsége kiadásában.

Édesanyánk balesetét követően, szüleinket a Tatabánya közelében élú húgunk vette magához, nyugodt és szeretetteljes családi légkört biztosítva számukra. Édesanyánk 2005-ben, édesapánk pedig 2012-ben hunyt el.